Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható!

Meg lettem villámcsapva

2020. február 11. - Le Petit Prince
index.pngSzögezzük le, alapvetően vallom én is: "A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék!"
Ellenben tény: meg lettem "villámcsapva"!

 

Persze nem direktben, szerencsére...mert akkor valószínűleg kevésbé összeszedetten írogatnék mostan!

Tovább

Nehéz idők, nehéz sorsok...avagy Mordorban élünk-e?

domestic-abuse-singapore.pngTörtént márpedig egy kellemes nyárutón, hogy hősünk (35) (a későbbiekben "gyanúsított"), lakhelyéhez közel, előzetes szóváltást követően a kk. (16) "hölgyet" egy alkalommal megütötte, majd a mellkasát egy alkalommal leköpte. Ezt követően a helyszínen mintegy tíz percen belül megjelent gépjárművével a kk. "hölgy" lovagja (a továbbiakban "sértett") két ismeretlen férfi társaságában, majd "Hol vagy geci, most megöllek!" csatakiáltással próbálta előcsalni a gyanúsítottat ismeretlen tartózkodási helyéről.

Tovább

Bolond lyukból bolond szél fúj...

289_5-ways-to-make-yourself-look-foolish-at-work_flash.jpg
Gerincroppantó döccenésekkel robog a busz Angyalföld vakító fényárban úszó sugárútjain. Békés szendergésemből a jól ismert "jegyeket, bérleteket...köszönöm!" formula monoton ismétlődése riaszt fel. Tétova mozdulatokkal keresgélem a bérletemet, mikor majd' összecsinálom magam a hirtelen felcsattanó, fejhangon rikácsolt "Akkó' jelenccsen fel!" kiáltástól!

Tovább

Átlagos szerda esti műszak a szolgáltatóiparban

twitter-barbiere-670x300_2.pngElburjánzott a fejzetemen a szőr...véresre dörzsölte már a fülemet, ahogy néhai elöljáróim szokták volt mondani, szerintük viccesen.

(Néha nem voltak ilyen viccesek...egyikük egy sikeres hajvágási hadművelet után megkérdezte tőlem: - mit csinált a fejével kis kolléga? Úgy néz ki, mint egy budikefe!)

"Glu-gluztam" tehát egyet, s a térképen megjelent találatok közül a legközelebbi szakintézményhez bandukoltam.
Odabent jókedvű munkások szabták épp méretre a linóleumot...ügyes kezű szakembereknek néztek ki, de mivel holnap is civilizált külsőt kell viselnem, nem bíztam rájuk a dolgot!
Sebaj, egy utcával arrébb is jelzett a térkép, nem is nevenincs szolgáltatót...Wella, hirdette az ízlésesen kialakított cégér.
Az ajtón belépve a "mester" és egy házaspár búcsúzkodott kissé érdekes módon.
A hölgy és a párja szemmel láthatóan szabadultak volna, de a tulaj furcsán csillogó szemekkel, zsíros hangon bizalmaskodva próbálta őket maradásra bírni!
Kis idő múlva felfedezte jelenlétemet a szűkös légtérben, és kíváncsi arckifejezéssel, erős mimikával tudakolta feltűnésem célját.
- Egy gyors nyírást szeretnék, ha lehetséges - mondtam én, és nyomatékul a fejem körül csattogó ollót imitáltam ujjaimmal.
Elkerekedő szemekkel és szájjal csodálta előadásomat, majd közölte:
- aaa oadászat otta májik oldloan!
Miközben lázasan próbáltam átállítani a nyelvfelismerést a fejemben "automatikus" állásba, a párocska kihasználta a helyzetet, és sietve kiszuszakolták magukat a szűkre méretezett ajtón, majd kívülről vetettek felém biztatással elegy kárörvendő mosolyt, mindketten.
Mivel a felém kibocsátott karakterhalmazt semmiképp nem tudtam üzleti ajánlatként értelmezni, alaposabban szemügyre vettem a szakit a félhomályban. Ehhez tettem egy meggondolatlan fél lépést felé, belépve ezzel egy olyan bűvös körbe, ami kívül tartja a létező összes kórokozót, viszont belül tartja a gyümölcslegyek családjának minden lelkes képviselőjét!
Az utcán az idős pár ekkor már leplezetlenül röhögött rajtam, kíváncsi tekintettel kísérve küzdelmemet a hajszobrásszal!
Lassan kihámoztam a lényeget a borgőzös gurgulázásból: a (gondoltam férfi) fodrászat valahol távolabb, az utca túloldalán található!

Gyorsan elhagytam a helyiséget, mielőtt a belélegzett alkoholpára elkezd dolgozni az éhségtől és fáradtságtól elgyötört testemben...

Kint, a friss kutyaszartól balzsamos kora esti levegőtől magamhoz térve megpróbáltam lokalizálni a hajnyűvő által említett, biológiai nememnek megfelelő szolgáltatót...de bármerre is forgattam a fejem, semmi olyat nem találtam, ami akár csak egy kicsit is megfelelt volna aktuális szükségleteimnek.

Mígnem a távolban felfedeztem egy fehér, lapos cégért, bővérű vörös betűkkel: ..O...RÁSZAT

Hurrá! Meg vagyok menekülve! Sietősre fogtam a lépteimet, s lassan kibontakozott a teljes felirat a fák lombjai között: BORÁSZAT

Végül is...a magánhangzók mind stimmeltek!

Megleptél

Megleptél

 

Múlt ködéből léptél elő, szinte a semmiből

Bátortalan csókot adtál, én értettem ennyiből

Időtlen idők óta vártam erre, mégis megleptél

Rég magányos testem, s lelkem vágya lettél

 

Ragyogó szemed tükrében magamat ha látom

Elhiszem hogy kellek neked, olyan mint egy álom

Karomba zárva érzem én, tested édes tűzben ég

Ajkad érintése méz, nem kaptam ilyet soha még

 

Nem számít már, régen kit szerettünk

Nincs bennem kétség, egymáséi lettünk

Magamhoz húzlak, hozzám simul melled

Így maradunk mindig, örökre egymás mellett

Mert nem lehet elégszer mondani...

nonap1.jpgTisztelt Hölgyek, kedves Lányok, édes Asszonyok és drága Nők!

Ismét eljött a nap, amikor felgyorsult világunk lehetőséget ad nekünk, hogy megálljunk egy pillanatra, és elmerengjünk azon, mivégre is vagytok ti nők körülöttünk…velünk!

Megpróbálok most felülemelkedni azon a leegyszerűsítő és erősen szexista magyarázaton, hogy mennyivel szórakoztatóbb az ivaros szaporodás a tőlünk, férfiaktól erősen eltérő nemi jellegekkel rendelkező nőkkel, mintha az evolúció megállt volna az izogámia szintjén, és hozzánk teljesen hasonló felépítésű partnereket hajkurásznánk, 50%-os találati aránnyal választva ellenkező nemű partnert!

Közelítsük meg tehát a kérdést egy magasabb szintről!

Tovább

A magány mint evolúciós ökörség...

1180742_2.jpgSzemlélődő ember lévén engem is foglalkoztat, miként lehet, hogy a világegyetem általunk ismert részében egyedül az emberi faj lett értelmes? Na jó...annak sem minden egyede, de egy része igen.
Itt a Földön több mint négy milliárd éve létezik az élet. Ezalatt fajok milliói alakultak ki, több közülük sokkal régebb óta van jelen, mint az ember őseinek tekinthető emlősök.

Tovább

Jó hírünket a világba...szerte széjjel...azt viszik.

1059636a595b7d5.jpgKurvaország nem változik...ahogy a lakói sem.
Két középkorú csóka áll előttem a sorban. Jól öltözöttek, fesztelenek, szemmel láthatóan nem "K" ajrópából származnak.
Engedek perverz kukkolási hajlamomnak, hanglokátoromat rájuk irányítva megállapítom, hogy a messzi észak lehet a hazájuk...Svédország vagy Norvégia.
Drága (nekünk legalábbis) bonbont vesznek, a fiatalabbnak tűnő ipse jó magyar forintokat tart a kezében. A pénztáros hölgy rutinos mozdulattal olvastatja le a vonalkódot, majd tartja a markát. Azonnal kiszúrja a meglapuló "régi" kétezrest...amit tavaly nyáron vont ki a forgalomból a kuszaszemű vezette műintézmény...mintha nem lenne mindegy, milyen színű/szagú/állagú papírosra nyomtatják a nemzethy valutánkat!

Tovább

Szeressük egymást gyerekek!

32922.pngTömve a metró...azért sikerül olyan állóhelyet kapnom, ahol kapaszkodni is tudok.
Hallgatom a hetvenes évek slágereit, nem igen foglalkozom a többiekkel...pláne nem az előttem/alattam ücsörgő párocskával.
Ketten három helyen terpeszkednek az időseknek és mozgássérülteknek fenntartott felhajtható elsőbbségi üléseken.
Hatvanhoz közeli (valaha) nagy felületen szép "hölgy", mellette a párja, erősen ittas kb. 160 cm mély úriember, szanaszét tetovált öklei feldagadva, vérben úszó szemekkel vizslatja mogorván a környezetét.
Egy idő után észreveszem, hogy inkább csak engem néz...és mond is valamit, mert mozog a szája.
Leveszem hát a fülest, és illedelmesen kérdezem - Parancsol?

Tovább

Kései érintés...

broken-heart.pngAz elmúlt hónapok csodálatosak voltak.

Az élet bonyolult, és olyan véletlen történések szövevénye, amelyet lehetetlen előre látni, és felfogni sem mindig sikerül.

A hosszú magányos évek után szinte földöntúli örömöt érzel, ha váratlanul felbukkan valaki, aki nem csak a vágyadat kelti fel, de hasonló dolgokért rajong, megért téged, elfogad téged a magad teljes tökéletlenségében. Aki nem csak várja és elfogadja, de viszonozza is mindazt, amit nyújtasz neki.

Tovább