Az első nő az életünkben az anyánk!

Persze nem tudjuk még, hogy ki ő, pláne hogy nő…igazából semmit sem tudunk róla, csak azt, hogy ott van velünk, ő jelenti nekünk a világot, a mindent.

A testéből lettünk, a testével táplál, az életét is odaadná értünk.

Ahogy cseperedünk, újabb és újabb nők bukkannak fel körülöttünk. Eleinte persze inkább csak lányok ők, akiket fiú társaságban jólesik nyilvánosan gúnyolni, a hajukat cibálni, és úgy általában nálunknál alacsonyabb rendűnek titulálni.

Titokban persze arról álmodozunk, hogy az a kis kökényszemű szőke a 4.b-ből talán ránk mosolyog…a tízórainkat is neki adnánk, ha nem lenne túl ciki.

Később miattuk kezdjük magunkat produkálni…kakaskodunk, ön- és közveszélyes dolgokat teszünk, hátha magunkra vonjuk a figyelmüket. Innentől kezdve akár bevalljuk, akár nem, gyakorlatilag minden tettünket ők motiválják. Ki-ki tehetsége szerint gyúrni kezd, művészkedésbe fog…esetleg elkezd rendszeresen fürdeni!

Van, aki vonzerejét a vagyon vagy a hatalom megszerzésével próbálja pótolni…nem tudja még, hogy ezzel csak a csajok, bigék és luvnyák körében arathat sikereket, az igazi nők mást keresnek, ennél többet érdemelnek.

Aztán több-kevesebb próbálkozás, mellékvágány és zsákutca után előbb-utóbb megjelenik az életünkben a NŐ! Ha vagyunk olyan szerencsések, kiderülhet akár az is, hogy neki pedig mi vagyunk a nagy Ő…a FÉRFI. Innentől a célunk az, hogy biztonságban és jólétben tudjuk őt.

Ő pedig biztos hátteret nyújt nekünk, felnéz ránk, fényezi egónkat, nevet a béna vicceken amiket elsütünk. Ápol minket, mikor legyűr a gyilkos nátha, s mindig tudja, melyik nadrágot vegyük fel, mert abban mutat jól a seggünk! �

S ha valaki nem oly szerencsés, hogy mindezt megtapasztalhassa, akkor is lépten-nyomon ott van az életében a sok nő, aki megédesíti a szürke hétköznapokat…

Az ovó néni, akinek puha keze azonnal elűzi a fájdalmat a kifordult bokánkból…a konyhás néni, kinek főztje olyan jóleső melegséggel tölti meg gyomrunkat a menzán, hogy nem merjük otthon megemlíteni anyunak!

Az iskolában a tanárnéni, akinek valahogy hamarabb tudjuk elsírni a bajunkat, mint a bajszos tesi tanárnak…vagy a kórházban az ápolónő, aki időt és fáradtságot nem kímélve próbál minket emberi körülmények között tartani.

A boltban a pénztárosnő, akinek mosolya feledteti velünk, hogy éppen most húztak le minket...vagy a rendőrnő, akinek boldogan valljuk meg minden bűnünket, csak bilincseljen már meg!

S mert mi pasik nem szeretjük a szócséplést („majd szólok ha változás lesz! – mondta az öreg székely � ), s mert egyes női személyeknek a fejébe szállna az állandó dicséret, ezt a jeles napot ragadjuk meg arra, hogy azért jelezzük:  életünk elválaszthatatlan részei vagytok ti Nők, akiket bár nem mindig értünk, de mindig keresünk és kutatunk…mert nélkületek színtelenebb, céltalanabb lenne a létezésünk!

Minden férfi nevében BOLDOG NŐNAPOT KÍVÁNOK!