Gerincroppantó döccenésekkel robog a busz Angyalföld vakító fényárban úszó sugárútjain. Békés szendergésemből a jól ismert "jegyeket, bérleteket...köszönöm!" formula monoton ismétlődése riaszt fel. Tétova mozdulatokkal keresgélem a bérletemet, mikor majd' összecsinálom magam a hirtelen felcsattanó,…

Három dolognak kell összejönnie hozzá...legyen szimpatikus, legyen elég hosszú a piros, és legyen tele a "tököm".

Hamisítatlan SZTK hangulat. A büfé két asztala közül azt választom, amelyik az egyetlen nyitott ablak előtt áll...kihasználom a huzatot, nem lévén semmiféle más hűsölési lehetősége az ember fiának. A kánikula ellenére (vagy tán éppen azért?) sokan szenvednek az igencsak lepusztult folyosók rekkenő…

Végig előttem csoszogott, de csak a pékség ajtajában értem utol... Egészen addig az agyam nem, csak a szemem tudta befogadni a látványt: mintha átsütött volna rajta az utcai lámpák fénye! A csikorgó reggeli fagyban mezítláb, kopott papucsban, lobogó hálóingben próbált…