Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható!

A kis herceg naplója

Meg lettem villámcsapva

2020. február 11. - Le Petit Prince
index.pngSzögezzük le, alapvetően vallom én is: "A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék!"
Ellenben tény: meg lettem "villámcsapva"!

 

Persze nem direktben, szerencsére...mert akkor valószínűleg kevésbé összeszedetten írogatnék mostan!

Reggel, számomra előzmény nélkül, szinte a semmiből csapott az első villám a lakótelep közelébe. Zörgő ablakok, kényeskedve sipákoló autóriasztók...én meg majdnem elejtettem az ingemet, amit éppen felhúzni készültem. Ezután még néhány emberes dörgés verte ki az álmot a kaptárban szunnyadó jómunkásemberek szeméből, de aztán lassan csitulni látszott a hirtelen jött égi háború.
Magamra öltve a gúnyámat már indultam kifelé, mikor a párom aggódással vont kérdőre: esernyőd nálad van?
Magabiztos bólintásomra újabb kérdést szegezett nekem: van benne fém?
A "bízz bennem, mérnök vagyok!" jellegű fölényeskedő mosolyommal kísértem megnyugtatónak szánt szavaimat: mindegyikben van fém, de ez semmilyen veszélyt nem jelent!
Majd magabiztos léptekkel szálltam be az éppen megérkező liftbe.
A fentről szaporán érkező égi áldás ellen automatikusan kaptam a fejem fölé olcsó, de eleddig hatékonynak bizonyuló esernyőmet.
Már csak két tucat méterre lehettem a villamosmegállótól, mikor észleltem, hogy az előző megállóból elstartolt a villanyos. Szaporábbra készültem fogni éppen lépteimet, mikor nappali fénybe borult előttem a táj, és hatalmas csattanással csapott le az Isten nyila a hátam mögül a négysávos út túloldalán sorakozó oszlopok egyikébe!
A fejem fölött tartott esernyő kísérteties hangon zizegett, a fogantyúba ágyazott egyetlen fém csavart érintő ujjamba erős fájdalom hasított, majd az egész felkarom görcsbe rándult!
A villámcsapás vakító fényének múltával sötétbe borult a környék...a közelgő villamos hirtelen megállt, a jelzőlámpák megszűntek működni, a közvilágítás kihunyt lámpatestei némán lengedeztek a szélben a szürke égbolt előtt.
Minek utána a torkomban dobogó szívem már nem akadályozta légzésemet, és agyamban végre ismét oxigéndús vér áramlott, első dolgom volt felhívni a kedvesemet, hogy közöljem vele, még megvagyok!
Mikor alig kocka (szoftverfejlesztő) tárgyalóparteremnek meséltem délután egy kávészünetben történetem, a boldog végkifejlet után egyből azt tudakolta: Jó, jó...életben maradtál! De inkább azt mondjad, milyen szuper képességed lett?
Ezen elgondolkoztam, és úgy döntöttem, az én szuper képességem eztán abban rejtezik: megbízom a női megérzésekben!

A bejegyzés trackback címe:

https://le-petit-prince.blog.hu/api/trackback/id/tr7615469944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása