Huhh...szar egy világban élünk, az emberek tele rosszindulattal, gyanakvással, félelemmel!
Találtam egy BKV-s dolgozói utazási igazolványt beletiporva az útszéli avarba Kelenföldön. Rajta a név, lakcím, a képen egy húszas éveiben járó csajszi. Nem az esetem, de mondok, fasza gyerek leszek, visszaszolgáltatom neki.
Mivel nem találtam hozzá kommunikációs csatornát (se telefon, se fácse, se semmi), meló után arra fordultam (mondjuk pont ellenkező irány a szokásos hazafelétől), mégiscsak autóval vagyok, ő meg most a BKV-t is csak jeggyel használhatja, szóval biztosan nem mocorog olyan könnyen. Kicsit el is keveredtem Budafok kertvárosi utcácskáiban, de megleltem a címet. Szép kecó, magas kerítés, se azon, se a kapun nem lehet belátni. Csengetek.
Semmi.
Várok.
Csengetek megint, erre most már mozgolódás, ajtónyitás. Meghatározhatatlan korú női hang vakkant rám a távolból - "Mit akar?"
Én köszönök illendően, mert:
1. volt gyerekszobám
2. én jöttem "látogatóba"
3. stb.
Ugyan zavart, hogy nem látom kivel beszélek, de megkérdeztem, hogy lakik-e itten fent nevezett női személy?
Ez felkelthette az érdeklődést (gyanakvást?), mert láthatatlan beszélgetőtársam hallhatóan megindult a kapu felé, de az udvar közepéről szegezte nekem a kérdést - "Mer'? Milyen ügyben? Mit akar tőle?"
Ekkor már nem voltam biztos benne, hogy akarok találkozni itt bárkivel is a családból, ezért a kapu fölött meglóbáltam az igazolványt, és közöltem, hogy csak ezt hoztam vissza, mert elhagyta a kis hölgy, és hátha egyszerűbb így, mint újat igényelni. Erre odajött a "valaki", átvette az igazolványt, és csak ezután kezdte kinyitni a kaput, miközben már elhangzott egy "köszönöm". Hátat fordítottam, és elindultam a kocsi felé, amikor utánam szólt - "És hol találta, mert tegnap hagytam el!"
Ezek szerint pont az érintettet sikerült elcsípnem, ezért ösztönösen is visszafordultam, hogy megnézzem magamnak ezt a fiatal kora ellenére is már megkeseredett leányzót, és tudattam vele az "előtalálás" pontos helyét.
Még szólásra nyitotta a száját, de az eredményt nem hallottam, mert beültem az autóba, és elhajtottam...
