Csendesen poroszkáltam hazafelé. Rocinante fújtatva, de kitartóan cipelte kettőnk öregecske testét. Nem fiatal paripa már, de szíve még mindig erős, sok fiatal csikó megirigyelhetné lelkesedését...
Hatalmas tisztáshoz közeledtünk, keresztút állott a közepén. Kétoldalt fényes páncélba burkolt lovagok sorakoztak néma csöndben, mintha egymásnak feszülő seregek méregették volna egymást. Nekem szabad volt az út közöttük, siettem hát, nem kívántam beleártani magamat a nemsokára kialakuló zűrzavarba...ám ekkor bal felől sötét árnyék mozgására lettem figyelmes! Mintha kivált volna a tömegből egy lovas, és nagy busa fejét leszegve egyenesen hátasom oldalának tartott! Megsarkantyúztam hát az öreg gebét, és már úgy látszott, kellemetlenség nélkül megúszhatjuk ezt a kis félreértést...
CSATT!!
Innentől kicsit felgyorsultak az események: a rideg valóságba való visszazökkenés váratlan volt, és a szokatlan (nem táncolok!) pörgés okozta oldalirányú gyorsulás miatt kissé gyomorforgató is!
Az addig egyenes irányú egyenletes mozgásból erős balra forgás lett, így sodródtam be az útkereszteződés közepébe. Roppant szerencsémre (ugye hogy ugye?) a szembejövő forgalom az adott pillanatban zérussal volt egyenlő, Elkerültem hát, hogy jobbról is pofont kapjak valakitől. A Tétényi út - Andor utca kereszteződésből így alkalmam volt kivonszolni magamat az Etele út felé, és leparkolni az út szélén. Megpihentem kissé, gyors önellenőrzést hajtottam végre, és elégedetten konstatáltam, egyben vagyok! Az autóból kiszállva, és megszemlélve azt, szomorúan kellett megállapítanom, hogy ő viszont nincs túl jó bőrben. A hátsó lökhárító a tolatóradar kábelein lógott, a bal hátsó sárvédő összegyűrődött, a kerék pedig olyan természetellenes szögben állt, hogy bármelyik futómű ellenőrző berendezés simán kiakadt volna egy frissen elvégzett mérés során. A legfurcsább azonban a kerékből kilógó, a Ben Hur filmből ismert harci lovasszekerek kerekeire applikált pengékre hajazó rendszámtábla töredék volt...rajta az elkövető névjegyének egy részével: "K-860"
Hirtelen felindulásomban a kilógó részt lerúgtam, a rendszám hiányzó két betűjét benne hagyva a gumiban, mert ugye az elsősegélyben jártasak ismerik az ökölszabályt: a befúródott idegen testet ne húzzuk ki, a szakszerű ellátásig lehetőleg hagyjuk a sebben! :)
A kereszteződés átellenes sarkán ekkor pillantottam meg az "ellenérdekű felet". Egy pórul járt márkatárs vészvillogott csendben, mellette sírva, fel-alá rohangálva telefonáló középkorú hölggyel, megszeppent kiskorú lányával a sarkában. Nem nyugodott meg akkor sem, mikor a lámpák jelzését szigorúan betartva (ha már ő nem, akkor legalább én!) sikerült átjutnom hozzájuk. Szemmel láthatóan apróbb sokkot kapott, elmondása szerint az én spontán bemutatott tripla leszúrt Rittbergeremtől...attól félt, becses személyemben is maradandó kárt okozott!
Miután eloszlattam ilyen irányú félelmeit, törekedtem volna az ügy hivatalos elintézésére, de ennek tárgyi és személyi feltételek terén is akadálya volt. Egyrészt egyikünknél sem volt fellelhető a híres-hírhedt "kék-sárga", másrészt a hölgy olyan szinten volt összeszedetlen, hogy értesíteni kellett a párját, aki Budakesziről vágtázott be hozzánk, hogy lehetőleg higgadtan képes legyen a rendelkezésemre bocsátani a szükséges információkat. Közben szerencsére befutott a hölgy idősebbik lánya is a barátjával, aki taxis lévén azonnal az éterbe sugározta a kárbejelentő iránt érzett olthatatlan vágyunkat, amit nem sok idő elmúltával egy taxis kolléga ki is elégített!
Mire minden feltétel adott lett a papíros kitöltéséhez, a baleset lehetséges oka is napvilágot látott! A kereszteződésben a jobbra kanyarodóknak szóló zöld jelzést magára is érvényesnek tartva, a hölgy egyenesen áthajtott, pechemre olyan útvonalon, ami az én autóm hátulsó traktusán keresztül vezetett!
Szerencsémre (ismét...bár ne igyunk előre a medve bőrére!) érvényes úti okmányokkal és egy nem noname társaságnál megkötött kötelező felelősségbiztosítással is rendelkezett. Néminemű döccenőkkel tarkítva végül sikerült kitölteni a kárbejelentőt, így érzékeny búcsút vettünk egymástól.
Illetve a hölgy még mindig meg volt szeppenve, ezért kombinálva a lelki támogatást, a helyzethez illő búcsúztatást és a finoman, késleltetve robbanó büntetést, szívélyes mosollyal "további balesetmentes közlekedést" kívántam neki! Majd a minket egyre jobban elsötétülő tekintettel figyelő élete párja előtt szorosan megöleltem, és a hátát barátilag simogatva hosszasan ringattam!
Ennyit megérdemelt! :)
P.S.:
A Porsche Buda előzetes felmérése alapján sajnos van realitása egy GTK-nak.
Nem tartom magamat anyagias embernek, de amennyi időt és pénzt az elmúlt kilenc hónapban beleöltem abba, hogy egy pár évig gondtalanul autózható valamit csináljak abból az elhanyagolt alkatrészhalmazból amit vettem, roppant érzékenyen érintene, ha most kellene az árokba lőni szerencsétlen párát... :(
