Kurvaország nem változik...ahogy a lakói sem.Két középkorú csóka áll előttem a sorban. Jól öltözöttek, fesztelenek, szemmel láthatóan nem "K" ajrópából származnak.
Engedek perverz kukkolási hajlamomnak, hanglokátoromat rájuk irányítva megállapítom, hogy a messzi észak lehet a hazájuk...Svédország vagy Norvégia.
Drága (nekünk legalábbis) bonbont vesznek, a fiatalabbnak tűnő ipse jó magyar forintokat tart a kezében. A pénztáros hölgy rutinos mozdulattal olvastatja le a vonalkódot, majd tartja a markát. Azonnal kiszúrja a meglapuló "régi" kétezrest...amit tavaly nyáron vont ki a forgalomból a kuszaszemű vezette műintézmény...mintha nem lenne mindegy, milyen színű/szagú/állagú papírosra nyomtatják a nemzethy valutánkat!
- Nem jó! - adná vissza határozott mozdulattal a papírost a meglepett arcú vásárlónak, aki erre míves angolsággal kérdezi meg, mi a probléma?
- NEM JÓ!! - mondá most már határozottabb hangon a kasszírsa, és kiegészítésül elkezdi böködni göcsörtös ujjával a bankjegyet.
Mint tudjuk, eléggé el nem ítélhető módon a Földön legalább 7.650.000.000 ember nem ért magyarul, így nem csak a valószínűség és a statisztika sötét tudományát művelők, de a józan paraszti ésszel élők is levághatták ennyiből, hogy bizony, e két vásárlót hiába is bombázzák ékes anyanyelvünk kifogyhatatlan muníciójával, a kommunikáció itt bizony zátonyra fog futni hamarost.
Az úriember azonban nem jött zavarba, hanem nyelvet váltott...most németül kérdezte, mi a felháborodás kiváltó oka?
Ez csak olaj volt a tűzre! A pénztárgépek avatott kezelője most már a nagy- és kiskereskedelmi épületek eladótereire vonatkozó, a 27/2008. (XII.3.) KvVM-EüM együttes rendeletben megállapított zaj terhelési határértéket erősen meghaladó hangerővel mantrázta a "NEM JÓÓÓÓÓÓ" kifejezést, és eközben olyan erővel bökdöste a papírt, hogy kis híján kilyukasztotta azt.
Ekkor történt, hogy a szekunder szégyen okozta arcpír heve kiolvasztotta bennem a külhoni nyelvek használatát gátló biztosítékot...
Jeleztem a turistának, hogy nem érvényes bankjeggyel szeretne fizetni, ezt már csak egy bankban vagy postán válthatja be. Kikerekedett szemekkel közölte, hogy a bankjegyeket idén nyáron kapta nálunk, amikor legutóbb itt voltak. Sajnálkozásomat fejeztem ki, s egyben rákérdeztem az Euro-s fizetés lehetőségére. Mivel azonban ezzel nem rendelkezett, elővett egy arany Visa kártyát és azzal rendezte a számlát. Ezek után mosolyogva forgatta a kezében a kétezrest, és megkérdezte mi legyen vele?
- Souvenir! - vigyorogtam rá vissza! Mivel szemmel láthatóan rosszul vette a viccet, felajánlottam neki, hogy én beváltom most azonnal. Értetlenül nézett egy ideig a felé nyújtott két új ezresre...mihez kezdek én a régi bankjeggyel - kérdezte?
Hát holnap beváltom a postán...például! Nem kötöttem az orrára, hogy az a tahó is megtehette volna, aki a nyáron inkább az ő kezébe nyomta. Megköszönte, kezet ráztunk, mentünk az utunkra...ő valószínűleg egy jobb irányba mint én!
Ebben a nyomorult országban annyi minden változik (pl. akinek kedve van, egyszer számolja meg, 46 óta hányféle bankjegy volt forgalomban...meg fog lepődni!), csak egy dolog nem...az emberek attitűdje!
