Talán húsz esztendeje már, de mintha csak ma történt volna meg, oly tiszta és éles az emlék.

Tikkasztó augusztusi délelőtt volt. Üzleti tárgyalásra mentem, s mivel ez nem gyakori nálam, mondhatjuk hogy felfokozott érzelmi állapotban voltam!
Eredményes volt a találkozó, ezért a környezetemből semmit sem érzékelve lebegtem be a liftbe. Csak miután bezárult mögöttem az ajtó, és a doboz enyhén aggasztó döccenéssel elindult lefelé, akkor tudatosult bennem, nem vagyok egyedül.

Először az illatát éreztem meg...

Parfümjének nehéz, fűszeres jellege azonnal a keleti háremek fülledt erotikáját idézte fel bennem.
Bár soha nem jártam efféle helyen, az ösztöneim azt súgták, ha volt saját légköre ezeknek az intézményeknek, az csak ilyen lehetett.
Óvatosan, lehetőleg nem feltűnő módon - hisz büszkesége is van az embernek - megfordultam, és megláttam Őt!

A Nőt!

A sarokban állt, könnyű nyári ruhája nem hagyott túl sok mindent a fantáziára.
Egyik lábát sikkesen behajlítva, kissé félrehajtott fejjel nézte magát a lift falán elhelyezett tükörben, és szórakozottan igazgatta göndör hajának néhány rendetlen fürtjét.
Aztán lassan, lustán felém fordult, és rám nézett.

Felismertem...

Néhány évvel azelőtt még aktív modell volt, a róla készült képek gyakran dobogtatták meg a fiatal és kevésbé fiatal férfiak szívét. A képeit látva, annak idején magam is eljátszottam a gondolattal, mit is tennék, ha találkozhatnék vele.
Hát most találkoztam...és nem hogy tenni, de gondolkozni sem nagyon tudtam! :)

Mindeközben ő lassan végigmért, tetőtől talpig, valami olyan őserejű pillantással, ahogy a ragadozók - és nem tévedtem sokat, mint később megtudtam, Oroszlán! - szokták végigmérni a prédát.
Aztán felemelte a tekintetét, és egyenesen a szemembe nézett. Attól a perzselő szempártól egy pillanat alatt minden csepp vér kiszaladt a fejemből...ha megkérdezték volna, a nevemet sem tudtam volna kinyögni, a nememről már nem is szólva.
Csak teltek a másodpercek, és Ő csak nézett merően.
Ha várt is tőlem reakciót, hiába tette...ekkor már a lábam is majd' kiszaladt alólam, abban sem volt sok vér.
(Joggal kérdezhetnénk, hogy ha a fejemben s a lábamban sem volt, akkor hová tűnhetett? Nos, mivel ez nem egy korhatáros blog, elégedjünk meg azzal a magyarázattal, hogy a férfitestnek van olyan pontja, ahol bőséggel elbújhat!)

Így érkeztünk meg a földszintre, ahol látszólag udvariasságból, elegánsnak tervezett kézmozdulattal jelezve előreengedtem, és Ő könnyedén elsuhanva mellettem eltűnt az életemből!
Valójában mozdulni sem tudtam, s ekkor jöttem rá, kábulatomat minden bizonnyal az is okozhatja, hogy mióta megpillantottam, NEM VETTEM LEVEGŐT! :)

Soha többé nem tettem be a lábam a környékre. Egy ilyen élményt csak elrontani lehetett volna azzal, ha ismét találkozunk...

Köszönöm...és boldog születésnapot!