Elburjánzott a fejzetemen a szőr...véresre dörzsölte már a fülemet, ahogy néhai elöljáróim szokták volt mondani, szerintük viccesen.

(Néha nem voltak ilyen viccesek...egyikük egy sikeres hajvágási hadművelet után megkérdezte tőlem: - mit csinált a fejével kis kolléga? Úgy néz ki, mint egy budikefe!)

"Glu-gluztam" tehát egyet, s a térképen megjelent találatok közül a legközelebbi szakintézményhez bandukoltam.
Odabent jókedvű munkások szabták épp méretre a linóleumot...ügyes kezű szakembereknek néztek ki, de mivel holnap is civilizált külsőt kell viselnem, nem bíztam rájuk a dolgot!
Sebaj, egy utcával arrébb is jelzett a térkép, nem is nevenincs szolgáltatót...Wella, hirdette az ízlésesen kialakított cégér.
Az ajtón belépve a "mester" és egy házaspár búcsúzkodott kissé érdekes módon.
A hölgy és a párja szemmel láthatóan szabadultak volna, de a tulaj furcsán csillogó szemekkel, zsíros hangon bizalmaskodva próbálta őket maradásra bírni!
Kis idő múlva felfedezte jelenlétemet a szűkös légtérben, és kíváncsi arckifejezéssel, erős mimikával tudakolta feltűnésem célját.
- Egy gyors nyírást szeretnék, ha lehetséges - mondtam én, és nyomatékul a fejem körül csattogó ollót imitáltam ujjaimmal.
Elkerekedő szemekkel és szájjal csodálta előadásomat, majd közölte:
- aaa oadászat otta májik oldloan!
Miközben lázasan próbáltam átállítani a nyelvfelismerést a fejemben "automatikus" állásba, a párocska kihasználta a helyzetet, és sietve kiszuszakolták magukat a szűkre méretezett ajtón, majd kívülről vetettek felém biztatással elegy kárörvendő mosolyt, mindketten.
Mivel a felém kibocsátott karakterhalmazt semmiképp nem tudtam üzleti ajánlatként értelmezni, alaposabban szemügyre vettem a szakit a félhomályban. Ehhez tettem egy meggondolatlan fél lépést felé, belépve ezzel egy olyan bűvös körbe, ami kívül tartja a létező összes kórokozót, viszont belül tartja a gyümölcslegyek családjának minden lelkes képviselőjét!
Az utcán az idős pár ekkor már leplezetlenül röhögött rajtam, kíváncsi tekintettel kísérve küzdelmemet a hajszobrásszal!
Lassan kihámoztam a lényeget a borgőzös gurgulázásból: a (gondoltam férfi) fodrászat valahol távolabb, az utca túloldalán található!

Gyorsan elhagytam a helyiséget, mielőtt a belélegzett alkoholpára elkezd dolgozni az éhségtől és fáradtságtól elgyötört testemben...

Kint, a friss kutyaszartól balzsamos kora esti levegőtől magamhoz térve megpróbáltam lokalizálni a hajnyűvő által említett, biológiai nememnek megfelelő szolgáltatót...de bármerre is forgattam a fejem, semmi olyat nem találtam, ami akár csak egy kicsit is megfelelt volna aktuális szükségleteimnek.

Mígnem a távolban felfedeztem egy fehér, lapos cégért, bővérű vörös betűkkel: ..O...RÁSZAT

Hurrá! Meg vagyok menekülve! Sietősre fogtam a lépteimet, s lassan kibontakozott a teljes felirat a fák lombjai között: BORÁSZAT

Végül is...a magánhangzók mind stimmeltek!