Megleptél

Múlt ködéből léptél elő, szinte a semmiből

Bátortalan csókot adtál, én értettem ennyiből

Időtlen idők óta vártam erre, mégis megleptél

Rég magányos testem, s lelkem vágya lettél

Ragyogó szemed tükrében magamat ha látom

Elhiszem hogy kellek neked, olyan mint egy álom

Karomba zárva érzem én, tested édes tűzben ég

Ajkad érintése méz, nem kaptam ilyet soha még

Nem számít már, régen kit szerettünk

Nincs bennem kétség, egymáséi lettünk

Magamhoz húzlak, hozzám simul melled

Így maradunk mindig, örökre egymás mellett