Lapozgatom a naptárat (persze virtuálisan, hiszen nem vagyunk már barlanglakók!), keresem a jeles dátumot, kikelet havának 8. napja mely felére esik mostan a hétnek?
Már mélázom egy ideje a számok és betűk fölött, mikor megüti a szememet az évszám…2021!
Ejnye, no! Hiszen már erősen benne járunk a 21. században…minő boldogság ez nekünk, hogy magunk mögött hagytuk a sötét középkort, a füstös iparosodást, a vérzivataros múlt századot.
Nyakunkon a Mars utazás, jönnek az önvezető autók, okosodik a mesterséges intelligencia, s végre egyenlőek vagyunk Isten és ember előtt is, korra, fajra, nemre való tekintet nélkül.

Ja, nem!

Az első nő az életünkben az anyánk!

Persze nem tudjuk még, hogy ki ő, pláne hogy nő…igazából semmit sem tudunk róla, csak azt, hogy ott van velünk, ő jelenti nekünk a világot, a mindent.

A testéből lettünk, a testével táplál, az életét is odaadná értünk.

Történt márpedig egy kellemes nyárutón, hogy hősünk (35) (a későbbiekben "gyanúsított"), lakhelyéhez közel, előzetes szóváltást követően a kk. (16) "hölgyet" egy alkalommal megütötte, majd a mellkasát egy alkalommal leköpte. Ezt követően a helyszínen mintegy tíz percen belül megjelent gépjárművével a kk. "hölgy" lovagja (a továbbiakban "sértett") két ismeretlen férfi társaságában, majd "Hol vagy geci, most megöllek!" csatakiáltással próbálta előcsalni a gyanúsítottat ismeretlen tartózkodási helyéről.

Elburjánzott a fejzetemen a szőr...véresre dörzsölte már a fülemet, ahogy néhai elöljáróim szokták volt mondani, szerintük viccesen.

(Néha nem voltak ilyen viccesek...egyikük egy sikeres hajvágási hadművelet után megkérdezte tőlem: - mit csinált a fejével kis kolléga? Úgy néz ki, mint egy budikefe!)

"Glu-gluztam" tehát egyet, s a térképen megjelent találatok közül a legközelebbi szakintézményhez bandukoltam.
Odabent jókedvű munkások szabták épp méretre a linóleumot...ügyes kezű szakembereknek néztek ki, de mivel holnap is civilizált külsőt kell viselnem, nem bíztam rájuk a dolgot!
Sebaj, egy utcával arrébb is jelzett a térkép, nem is nevenincs szolgáltatót...Wella, hirdette az ízlésesen kialakított cégér.
Az ajtón belépve a "mester" és egy házaspár búcsúzkodott kissé érdekes módon.
A hölgy és a párja szemmel láthatóan szabadultak volna, de a tulaj furcsán csillogó szemekkel, zsíros hangon bizalmaskodva próbálta őket maradásra bírni!
Kis idő múlva felfedezte jelenlétemet a szűkös légtérben, és kíváncsi arckifejezéssel, erős mimikával tudakolta feltűnésem célját.
- Egy gyors nyírást szeretnék, ha lehetséges - mondtam én, és nyomatékul a fejem körül csattogó ollót imitáltam ujjaimmal.
Elkerekedő szemekkel és szájjal csodálta előadásomat, majd közölte:
- aaa oadászat otta májik oldloan!
Miközben lázasan próbáltam átállítani a nyelvfelismerést a fejemben "automatikus" állásba, a párocska kihasználta a helyzetet, és sietve kiszuszakolták magukat a szűkre méretezett ajtón, majd kívülről vetettek felém biztatással elegy kárörvendő mosolyt, mindketten.
Mivel a felém kibocsátott karakterhalmazt semmiképp nem tudtam üzleti ajánlatként értelmezni, alaposabban szemügyre vettem a szakit a félhomályban. Ehhez tettem egy meggondolatlan fél lépést felé, belépve ezzel egy olyan bűvös körbe, ami kívül tartja a létező összes kórokozót, viszont belül tartja a gyümölcslegyek családjának minden lelkes képviselőjét!
Az utcán az idős pár ekkor már leplezetlenül röhögött rajtam, kíváncsi tekintettel kísérve küzdelmemet a hajszobrásszal!
Lassan kihámoztam a lényeget a borgőzös gurgulázásból: a (gondoltam férfi) fodrászat valahol távolabb, az utca túloldalán található!

Gyorsan elhagytam a helyiséget, mielőtt a belélegzett alkoholpára elkezd dolgozni az éhségtől és fáradtságtól elgyötört testemben...

Kint, a friss kutyaszartól balzsamos kora esti levegőtől magamhoz térve megpróbáltam lokalizálni a hajnyűvő által említett, biológiai nememnek megfelelő szolgáltatót...de bármerre is forgattam a fejem, semmi olyat nem találtam, ami akár csak egy kicsit is megfelelt volna aktuális szükségleteimnek.

Mígnem a távolban felfedeztem egy fehér, lapos cégért, bővérű vörös betűkkel: ..O...RÁSZAT

Hurrá! Meg vagyok menekülve! Sietősre fogtam a lépteimet, s lassan kibontakozott a teljes felirat a fák lombjai között: BORÁSZAT

Végül is...a magánhangzók mind stimmeltek!

Megleptél

Múlt ködéből léptél elő, szinte a semmiből

Bátortalan csókot adtál, én értettem ennyiből

Időtlen idők óta vártam erre, mégis megleptél

Rég magányos testem, s lelkem vágya lettél

Ragyogó szemed tükrében magamat ha látom

Elhiszem hogy kellek neked, olyan mint egy álom

Karomba zárva érzem én, tested édes tűzben ég

Ajkad érintése méz, nem kaptam ilyet soha még

Nem számít már, régen kit szerettünk

Nincs bennem kétség, egymáséi lettünk

Magamhoz húzlak, hozzám simul melled

Így maradunk mindig, örökre egymás mellett

Tisztelt Hölgyek, kedves Lányok, édes Asszonyok és drága Nők!

Ismét eljött a nap, amikor felgyorsult világunk lehetőséget ad nekünk, hogy megálljunk egy pillanatra, és elmerengjünk azon, mivégre is vagytok ti nők körülöttünk…velünk!

Megpróbálok most felülemelkedni azon a leegyszerűsítő és erősen szexista magyarázaton, hogy mennyivel szórakoztatóbb az ivaros szaporodás a tőlünk, férfiaktól erősen eltérő nemi jellegekkel rendelkező nőkkel, mintha az evolúció megállt volna az izogámia szintjén, és hozzánk teljesen hasonló felépítésű partnereket hajkurásznánk, 50%-os találati aránnyal választva ellenkező nemű partnert!

Közelítsük meg tehát a kérdést egy magasabb szintről!

Szemlélődő ember lévén engem is foglalkoztat, miként lehet, hogy a világegyetem általunk ismert részében egyedül az emberi faj lett értelmes? Na jó...annak sem minden egyede, de egy része igen.
Itt a Földön több mint négy milliárd éve létezik az élet. Ezalatt fajok milliói alakultak ki, több közülük sokkal régebb óta van jelen, mint az ember őseinek tekinthető emlősök.