Mi más is lehetne, mint a BKK...

Amikor a "paripám" nem tudja elhagyni a karámot, kénytelen vagyok úri fenekem szállítását erre a patinás, ám de roggyant cégóriásra bízni. :(

Mivel alapvetően becsületes embernek neveltek, számomra természetes, hogy egy szolgáltatás igénybevételéért fizessek, akár előre is, ha a rendszer kialakítása olyan.

Nem az én tisztem eldönteni, a HÉV vonalakon az elmúlt évtizedekben fokozatosan felszámolt jegypénztárak jelentenek-e akkora megtakarítást, amekkorát terveztek. Azt sem mondom, hogy visszasírom az unott és fogalmatlan kaszírnőket, akik nem tudtak, vagy nem akartak számolni, nem segítettek az alkalmi utazókon, az uram bocsá' külföldi turistákon.

Viszont a lassan egy éve üzemelő jegyautomaták az agyamra mennek!

Ez az én blogom, de most igazából rólad szól a bejegyzés!

A férfi ember egyszerű szerkezet, egyszerű vágyakkal. Ha valami nagyon felkelti az érdeklődését, nagyon vágyik rá, de nem juthat hozzá, továbblép...de azért felkerül egy listára. Az, hogy kinek milyen listák léteznek a fejében, roppant változó, csak egy biztos: tutira van egy a nőknek, akikhez nem került, nem kerülhetett közel!

Sophie Marceau, Monica Bellucci, Eva Mendes...és Te!

Nem feltétlenül ebben a sorrendben! :)

Nem tudom, a hölgyeknek van-e listájuk, de úgy gyanítom van! Kívánom hát neked, hogy még sok-sok tételt pipálhassál ki rajta...Isten éltessen sokáig, boldog születésnapot!

Nem sok mindent örököltem az apámtól...nem foglalkozott vele, hogy bármit is átruházzon abból, amit jónak vagy hasznosnak tartott magában, a materiális javakról már nem is beszélve. Semmilyen mércével mérve nem volt jó apa, így utólag mégis felnézek rá bizonyos szempontból.

Volt ízlése.

Az egyik legutolsó, ma is tiszta és éles emlékképem róla az, ahogy a félhomályos nappaliban hallgatja valamelyik korai pori jazz fesztivál válogatás lemezét, miközben egyik kezében a bourbon-ös poharat egyensúlyozva szemléli a pipájából lustán felszálló füstkígyót.

Fontos a prevenció!

Azoknál, akik huzamosabb ideig végeznek a figyelmet erősen lekötő tevékenységet, jelentős veszélyforrás az elégtelen mennyiségű folyadék bevitel miatt kialakuló dehidráció. Továbbá az alacsony környezeti hőmérséklet könnyen okozhat hypothermiát. Nem feledkezhetünk meg sajnos a modern táplálkozással magunkhoz vett rengeteg karcinogén anyag által potenciálisan előforduló daganatos elváltozásokról...

Időszerűnek tartottam tehát egy kombinált védőital - a már a rómaiak által is ismert conditum paradoxum egy továbbfejlesztett változataként aposztrofált glühwein - elkészítését és elfogyasztását.

A forralt bor már kis mennyiségben is mindhárom fent említett problémára megoldást nyújt: oltja a szomjat, felmelegíti a szervezetet, az alkohol pedig pusztítja a rákos sejteket...igaz, az egészségeseket is, de hát ahol fát vágnak, hullik a forgács!

Éppen ezért javasolt ezt a gyógyhatású készítményt fokozott mennyiségben fogyasztani! Előbb-utóbb olyan "gyógyult" állapotba kerülhetünk tőle, hogy nemigen fog érdekelni minket a káros mellékhatás! :)

Hа здоровье!

Amióta az eszemet tudom, csak ezt hallom..."te szerencsés vagy!"..."neked jó, te csak ne panaszkodj!"

Kezdődött az iskolában. "De jó neked! Az apukád az iskolaorvos...akkor hiányzol, amikor csak akarsz!" A valóság? Reggel magas lázzal ébredtem, belém tolt egy Algopyrin injekciót..."Ez leviszi a lázad, délig lent is marad, akkor meg úgy is hazajössz ebédelni!" Tényleg szerencsés vagyok: már felnőttként egy szakorvos megállapította, hogy legalább három tüdőgyulladást hordtam ki lábon...és megúsztam!

Eljött a nagy pillanat!

A gyerek nem maradhat "gyerek", a blog nem viselhet örökké általánosságokat cím gyanánt. Ilyenek vagyunk mi emberek, meg akarjuk különböztetni magunkat, tudatni szeretnénk mindenkivel, hogy mi egyediek vagyunk! Ezt a vágyunkat aztán átvisszük a tárgyainkra is, a tömegtermelés ontotta egyen vackainkat felmatricázzuk, átfestjük...vagy legalább leterítjük egy csipkekendővel.

Szóval keresztelő névadás...

Szeretem a tömegközlekedést....

Na ez pont nem igaz, de időnként kénytelen vagyok használni. Minden rosszban van valami jó, és lám, az öregeknek megint igazuk volt!

Mivel lehetőség szerint gépekkel foglalkozom, szinte csak a BKK járművein keveredem nagyobb számú humán egyed közé. Az aktuálpolitikával csak amatőr szinten, de roppant lelkesen foglalkozó elmémnek ma ragyogó tanulmányozni valót biztosított ez a színes, izgő-mozgó emberegyveleg: tesközelből figyelhettem meg, amint egy alaktalan, formálható masszából éppen elkezdtek kifaragni...valamit.

Jobb híján nevezzük mai átlagos magyar választópolgárnak!

1987 január 17.-én csodálatosan vastag és puha hótakaró lepte be egész Párizst. Csütörtökön és pénteken majdnem arasznyi hó esett, így szombat reggelre csendes és kihalt volt a Valmy rakpart.

A kis Chérif és Said apjával sétált éppen, kabátjukba fázósan begubózva siettek a L'Atmosphere-be egy meleg reggelire. Mikor a Villemin parkhoz értek, vidám gyerekzsivaj ütötte meg a fülüket. A környék összes lurkója ott serénykedett, élvezték a frissen hullott nedves, tapadós hó minden előnyét. A legtöbben hócsatát vívtak, néhányan azonban már belefáradtak a háborúba, s most hatalmas hólabdákat görgetve maguk előtt igyekeztek minél nagyobb hóembert gyártani.

A két kis lurkó vágyakozva nézte a többieket, majd mikor felfedezték az egyik "építőbrigádban" jó barátjukat, a kis Pierre-t, apjuk kezéből kiszakítva magukat lelkes üvöltéssel rohantak be a parkba. Már ledobták kesztyűiket, mikor utolérte őket apjuk szigorú kiáltása: "Cherif! Said! Azonnal eljöttök onnan! Csak a hitetlenek építenek hóembert!!"

A két kisfiú megdermedt, majd lágy barna szemükből megindultak a könnyek. A többiek csúfos szavait, a súlyos röhögést a hátukban érezve visszasomfordáltak apjukhoz...de közben már formálódott bennük az érzés...rajtuk többet nem gúnyolódhat senki!

Azt mondták a hangok, írjak blogot!

No nem kell megijedni, ezek nem "olyan" hangok voltak! Kívülről szóltak, más is hallotta...remélem.

Az ötlet jó. Nem új keletű, nem világrengető, de alapvetően jó! Olyan jó, hogy akár az én ötletem is lehetne...sőt, ha belegondolok, az is! Legalábbis az volt. Nem egyszer, nem kétszer, hanem többször...de mindig elvetettem.

De most mások javasolták!