Nem sok mindent örököltem az apámtól...nem foglalkozott vele, hogy bármit is átruházzon abból, amit jónak vagy hasznosnak tartott magában, a materiális javakról már nem is beszélve. Semmilyen mércével mérve nem volt jó apa, így utólag mégis felnézek rá bizonyos szempontból.

Volt ízlése.

Az egyik legutolsó, ma is tiszta és éles emlékképem róla az, ahogy a félhomályos nappaliban hallgatja valamelyik korai pori jazz fesztivál válogatás lemezét, miközben egyik kezében a bourbon-ös poharat egyensúlyozva szemléli a pipájából lustán felszálló füstkígyót.

Nem a tudatos nevelés eredménye hát, inkább a háttérből beszivárgó ingerek hatása lehet, hogy szeretem a jazzt, a funkyt, a 60-as és 70-es évek olasz és francia filmjeit, a zseniális zenéikkel egyetemben.

Ma úgy döntöttem, Piero Umiliani napot tartok...