Amióta az eszemet tudom, csak ezt hallom..."te szerencsés vagy!"..."neked jó, te csak ne panaszkodj!"

Kezdődött az iskolában. "De jó neked! Az apukád az iskolaorvos...akkor hiányzol, amikor csak akarsz!" A valóság? Reggel magas lázzal ébredtem, belém tolt egy Algopyrin injekciót..."Ez leviszi a lázad, délig lent is marad, akkor meg úgy is hazajössz ebédelni!" Tényleg szerencsés vagyok: már felnőttként egy szakorvos megállapította, hogy legalább három tüdőgyulladást hordtam ki lábon...és megúsztam!

Később irigyeim voltak, mert stressz nélkül végeztem a munkámat, élvezettel csináltam (és csinálom ma is) a dolgom. A valóság? Azért, hogy azt csinálhassam amit szeretek, feláldoztam minden szabadidőmet az önképzésért. Volt eset, hogy 40%-al alacsonyabb fizetésért váltottam munkahelyet, mert stresszes volt, vállalva a kockázatot, hogy csorbul a család fenntartásának biztonsága. Tényleg szerencsés vagyok: bejött a dolog, sikerült mindig olyan pályán mozognom, hogy soha még a szele sem érintett meg leépítésnek, a szakmai és anyagi előmenetelem nem függött rendszer- vagy kormányváltástól.

Mi az apropó?

Elvittem az autómat egy olajcserére, és mellékesen megemlítettem egy apróságot...több mint 200.000 lesz a számla...S hogy miért érzem magam most is szerencsésnek? Lehetett volna 500.000 is... :)