Azt mondták a hangok, írjak blogot!
No nem kell megijedni, ezek nem "olyan" hangok voltak! Kívülről szóltak, más is hallotta...remélem.
Az ötlet jó. Nem új keletű, nem világrengető, de alapvetően jó! Olyan jó, hogy akár az én ötletem is lehetne...sőt, ha belegondolok, az is! Legalábbis az volt. Nem egyszer, nem kétszer, hanem többször...de mindig elvetettem.
De most mások javasolták!
Persze érthető: szeretek fecsegni. Nagyon. Mindig is megvolt a véleményem mindenről, és nem rejtettem véka alá...szegény tanáraim! Aztán ahogy cseperedtem, rájöttem, a legtöbb kultúrában - így a miénkben is - a locsogás-fecsegés a nőknek való, afféle férfiatlan vonás...én pedig férfi akartam lenni. Nagyon. Az hogy mennyire jött össze, más lapra tartozik. Szóval a bennem buzgó közléskényszert sokáig elnyomtam. Persze az elfojtás sosem vezet jóra, és ami kikívánkozik, annak ki kell jönnie! Ha nem szóban, akkor írásban. Egy-egy kirohanás egy szakmai fórumon, kiadós vitatkozás egy blogbejegyzés kapcsán...aztán jött a Facebook. Egyre többször engedtem az ördög csábításának, és leírtam "Mi jár a fejedben?"
Szóval megértem azokat, akik blogírásra buzdítanak...a Facebook-on akár akarják, akár nem, olvasniuk kell az elmémből felbuzgó spamet...persze le is tilthatnák, de nem teszik...jól válogatom meg az ismerőseimet!
Ha viszont ide jegyzem fel mindazt, amit érdemesnek tartok megőrizni az utókor számára, vagy csak egyszerűen nem bírom magamban tartani, akkor több előnye is van a dolognak! Nem zavarok vele feleslegesen senkit, és akit érdekel (persze elsősorban engem!), itt összegyűjtve olvashatja, miként látom én a világot.
Végül is, ha Széchenyi vagy Einstein blogolhatott, akkor nekem miért ne lehetne? Na püff, legfeljebb nem cincálják majd szét mindenféle bölcsészek száz év múlva!
S mielőtt megkérded kedves Olvasó, hogy minek ez a nyálas prológ ide, tájékoztatlak: lesz még több merengős, életrajzi vonatkozású bejegyzés is. Részben azért, mert leírva talán én is tisztábban látom majd, honnan jöttem, mivé lettem. Másrészt talán a bejegyzéseim is jobban érthetőek, ha aki olvassa, tisztában van vele, mi formált olyanná, hogy pont annak örüljek, vagy pont azon háborodjam fel, amiről egy-egy bejegyzés szól...
Így hát nincs más hátra, mint előre! :)
