Kedves drága Mindenki...aki nőnek érzi, nőnek vallja magát!
Nőnap van! Megint!
Gondban vagyok! Megint!
Részletezem! Szokás szerint! :)
"A fiúknak fütyijük, a lányoknak meg puncijuk van!"
Kedves drága Mindenki...aki nőnek érzi, nőnek vallja magát!
Nőnap van! Megint!
Gondban vagyok! Megint!
Részletezem! Szokás szerint! :)
"A fiúknak fütyijük, a lányoknak meg puncijuk van!"
Fogyasztói társadalomban élünk (legalábbis mi, akik a földgolyóbis szerencsésebbik felére születtünk), akár tetszik, akár nem...
Amikor azt hisszük, éppen spontán módon elégítjük ki valós(nak hitt) vásárlási vágyainkat, akkor is a társadalom és a gazdasági szereplők elvárásainak, nyomásának teszünk eleget.
Korunk egyik húzó ágazata a távközlés...jól tudják ezt a szolgáltatók is, ezért aztán betegre keresik magukat rajtunk, információ éhes egyedeken...itt, a Lajtától keletre pedig különösen.
Megismerhető-e a világ?
Megismerhetünk-e teljesen valakit?
A korral óhatatlanul együtt jár az is, hogy egyre gyakrabban tesz fel magának az ember a fentiekhez hasonló mélységű filozófiai kérdéseket.
Nos, véleményem szerint mindkét kérdésre a válasz egyértelműen az, hogy nem!
Amíg magát sem ismeri teljesen valaki, addig esélye sincsen másokat, pláne a világot megismerni...
Jómagam is eddig azt hittem, tisztában vagyok már magammal, pedig csak ma jöttem rá: képtelen lennék együtt élni egy nővel, akinek nagyobb a lába mint nekem!
Drága kis- és nagylányok, asszonyok, úr- és női hölgyek, matrónák, hárpiák!
Nem tudom észrevettétek-e, de érdekes változásoknak lehettünk szemtanúi az utóbbi években! Mintha egyre több női tulajdonság, képesség, mi több, privilégium veszítené el azt a jellegét, hogy csak és kizárólag a női nemhez köthető!
Vegyük csak sorra, szépen egyesével, mit is lát az egyszeri férfi manapság...
Ahogy egyre durvul a helyzet, ahogy egyre gátlástalanabbul nyilvánul meg a hatalmon lévő kisebbség, ahogy egyre átlátszóbb módon síbolják el a közvagyont, felerősödnek azok a hangok, amelyek a közelgő el- és leszámolást vizionálják, amelyek Ceaușescut és Janukovicsot emlegetnek, és lelkesen buzdítanak a rendszer megváltoztatására!
Nos, ne legyenek illúziói senkinek!
Nem lesz itt rendszerváltás...erőszakos pedig semmiképp!
Ha szociológus, viselkedéskutató vagy más efféle lennék, csodálatos terepgyakorlatokat végezhetnék a közösségi közlekedés járművein. Sok-sok ember összezárva egy szűk helyre, s hiába próbálnak zárkózottabban viselkedni az idegenek között, egy-egy hosszúra nyúlt utazás során felengednek a gátlások (már ha voltak egyáltalán!) és elhangzik néhány tanulságos párbeszéd, amely a nálamnál kevésbé toleráns utastársaknál már kivághatja a biztosítékot! :)
bár fény ragyog még szememben
rég nem ég tűz szívemben
nincs benne csak hamu, s némi parázs
hiába várom, nem jön már a varázs
az idő köröttem csendben elfolyik
testem lelkem lassan megkopik
ha néha vérem mégis megszalad
magamra szólok, nem szabad!
még nem gyötör ha látok
másokat kik egymással boldogok
de ekkor érzem csak igazán
számomra nincs több tavasz talán
Már csak órák választanak el Téged attól a bizonyos pillanattól, amit sokan hajlamosak afféle vízválasztóként aposztrofálni: éjfél után már négyessel kezdődik éveid száma!
Ha rám hallgatsz, nem tulajdonítasz neki különösebb jelentőséget!
A nő, olyan mint a jó bor, a korral nemesedik...tartja a mondás. Persze mások szerint pont a férfiakra vonatkozik ez...de hát kicsire nem adunk, a népi igazságnak hinni kell, több generáció tapasztalatának finom esszenciája lengi át ezeket a bölcsességeket!
Karácsonyhoz közeledvén számba vettem, hogy is állok az ajándékozással. Az ilyenkor szokásos nagylelkűségi rohamomban úgy döntöttem, meglepem valami aprósággal kiscsaládom egy perifériára (konkrétan az utcára!) szorult tagját!
Huhh...szar egy világban élünk, az emberek tele rosszindulattal, gyanakvással, félelemmel!
Találtam egy BKV-s dolgozói utazási igazolványt beletiporva az útszéli avarba Kelenföldön. Rajta a név, lakcím, a képen egy húszas éveiben járó csajszi. Nem az esetem, de mondok, fasza gyerek leszek, visszaszolgáltatom neki.