bár fény ragyog még szememben

rég nem ég tűz szívemben

nincs benne csak hamu, s némi parázs

hiába várom, nem jön már a varázs

                        az idő köröttem csendben elfolyik

                        testem lelkem lassan megkopik

                        ha néha vérem mégis megszalad

                        magamra szólok, nem szabad!

                        még nem gyötör ha látok

                        másokat kik egymással boldogok

                        de ekkor érzem csak igazán

                        számomra nincs több tavasz talán