Az életben vannak oly apró jelek
Miket én soha meg nem érthetek
Pedig ő jelzett, talán akarta volna
Nappalok múlnak végtelen sorokban
Éjszakák telnek magányos nyomorban
Míg arról álmodom, mi lehetett volna
De ő távol van nagyon
Csak emléke megmaradjon
Hiába küzdök bármilyen keményen
Előttem van mindig, oly élénken Bökj a képre!
Bármerre járok, ott van velem
Őt látom minden csillanásban
Arca ívét a félhomályban
Nélküle sehol sem jó nekem
De teste árnyék a falakon
Csak emléke megmaradjon
Szállj boldogság, messze tőlem el
Hátra se nézz, repülj még ma el
Akár túl az Óperencián
Az érzelem hullámai csendben halnak el
Ott, hol örökké maradnom kell
Az értelem partjának homokján
De te menj, szárnyalj szabadon
Csak emléked megmaradjon