Tömve a metró...azért sikerül olyan állóhelyet kapnom, ahol kapaszkodni is tudok.
Hallgatom a hetvenes évek slágereit, nem igen foglalkozom a többiekkel...pláne nem az előttem/alattam ücsörgő párocskával.
Ketten három helyen terpeszkednek az időseknek és mozgássérülteknek fenntartott felhajtható elsőbbségi üléseken.
Hatvanhoz közeli (valaha) nagy felületen szép "hölgy", mellette a párja, erősen ittas kb. 160 cm mély úriember, szanaszét tetovált öklei feldagadva, vérben úszó szemekkel vizslatja mogorván a környezetét.
Egy idő után észreveszem, hogy inkább csak engem néz...és mond is valamit, mert mozog a szája.
Leveszem hát a fülest, és illedelmesen kérdezem - Parancsol?
- Ájjá' arrébb! - árad felém a tömény alkoholos szájszag.
Körbenézek, nem vágom a szitut...kiszalad a számon egy értetlen - Tessék?
Erre már hangosan hörgi, félig felállva az ülésről (így már majdnem a hasamig ért �) - Mennyé' má' innen bazmeg!
Még mindig érthetetlen számomra a helyzet, ezért még mindig csendesen kérdem tőle - Miért is?
- Mer' ideraktad a f@szodat a pofámba, bazmeg! - ordítja most már torkaszakadtából, sikeresen ránk irányítva az eddig csendes közönybe süllyedt utazóközönség figyelmét. �
Mivel már abban a korban vagyok, nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy nem zártam be rendesen a kígyóbarlang száját, lepillantottam hát lopva a sliccemre...de minden rendben lévőnek és illendőnek tűnt.
Megkockáztattam hát egy határozott kijelentést - Dehogy megyek!
Nos, ezt nem kellett volna...
- De én nem fogom a f@szodat bámúni végig, bazmeg - üvöltötte most már teli torokból, dagadó erekkel a nyakán, és mintegy szavait nyomatékosítandó felugrott az ülésről, és rendes ökölvivó alapállásba helyezkedett.
Szóval nem zsoké a szerencsétlen, hanem kivénhedt harmat- vagy légsúlyú "verőlegény"! �
A párja ekkor kezdett el látványosan arrébb húzódni...tipikus "nem velem van!" kommunikációt folytatva divatosan duzzadt testével.
Úgy éreztem, itt az ideje arra a nyelvezetre váltani, amit ez az emberszabású is megért a péppé vert agyával, ezért az arcába hajolva ráordítottam én is - Hát akkor ne nézzed a f@szomat, bazdmeg! Üljél le szépen!
Ennyi kellett neki, már tépte le magáról a bőrkabátot...mely műveletbe rendesen bele is szédült, így visszaesett az ülésre. Miközben én próbáltam visszafogni a röhögésem, a nőt kapacitálta, hogy segítsen vetkőzni neki a bunyóhoz, de az most már felállt mellőle és az ajtóhoz sasszézott, látványosan hátrahagyva partnerét.
Emberünk az ülésen vergődve óbégatott felém - Na gyere! Gyere bazmeg! Itt jáccuk le vagy leszállsz te geci?
Mialatt én azon gondolkoztam, illendő-e lecsapni egy nálam idősebb, pocsolyarészeg véglényt, szerencsére beszállt az eszmecserénkbe egy harmincas nagydarab fiatal srác, aki egyértelmű utasítást adott barátunknak - Hogy mi van? Mi a faszt akarsz? Ne ugráljál, maradj ülve, mert agyon leszel csapva, te paraszt!
Miközben vigyorogva egymásra néztünk újdonsült támogatómmal, az ülésen fetrengő alak sikeresen kihámozta magát a kabátjából, így teljes pompájában elénk tárult az alatta hordott sárga biztonsági mellény, a rajta terpeszkedő "SECURITY" felirattal...szóval nem lőttem nagyon mellé a tippemmel. �
Lassan felfogta a szétázott agya, hogy az 50kg vs. 170kg csatából nem jöhet ki győztesen, ezért a hátralévő időben már csak grimaszokkal, kihívó mozdulatokkal és légboksz gyakorlatokkal szórakoztatott minket! A nője leszállt az első adandó alkalommal...észre se vette.
A végállomáson azért úgy szálltam le, hogy ne fordítsak neki hátat... �
