Három dolognak kell összejönnie hozzá...legyen szimpatikus, legyen elég hosszú a piros, és legyen tele a "tököm".

A szokások rabjai vagyunk...ki jobban, ki kevésbé. Van aki tagadja, én nem. Most már tíz éve, hogy nap mint nap ugyanazt az egy-két útvonalat járom be, munkába menet s jövet. Hogy ne legyen unalmas, néhanap direkt teszek egy kis kitérőt, van hogy nagyobbat.

Ugyanígy vannak a szokásokkal nemzetünk nagyjai (mármint hogy visznek mindent, amit érnek), s azok is, akik a társadalom peremére szorultak...ők kéregetnek. Van, hogy kis magyarázó táblával, esetleg egy több éves "Fedél nélkül" befóliázott példány szorongatásával...s van, aki csak szótlanul tartja a markát. Amég fiatal voltam és bohó, nemigen foglalkoztam ezekkel a páriákkal...megvallom őszintén, átnéztem rajtuk...úgy öt-tíz évvel ezelőttről nem nagyon emlékszem olyan esetre, hogy megakadt volna a szemem egy kéregetőn. Valószínűleg nem is voltak annyian mint manapság, de akkor is gáz...

Jó ideje azonban fogékonyabb lettem a szociális háló szakadásaira, és elhatároztam, a magam kissé béna stílusában, de időnként teszek egy kis "jót" valakivel...már csak a lelki ösméretem megnyugtatása végett is.

Így jött képbe a "tököm". Annak idején, valami kakasfesztiválon vettem, dohánytartónak árulta a bőrdíszműves. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a dohányzás káros az egészségre...kivéve ha csókos vagy és kaptál egy trafikot...vagy többet. A népiesch posványból aztán előtört az erőszak is, így hát nemrég a "tököm" már légpuska lövedékek tárolására szolgáló (nép)divatos kiegészítőként bukkant fel valami militáns weboldalon.

Látszik hogy nem e korba születtem én igazán...továbbra is váltópénzt tartok benne. Részint mert rühellem ha a nadrágzsebemben csörög az apró, másrészt ritkán van szükségem rá, de akkor van, hogy sok kell...főleg parkolásra, nagy ritkán BKK automatába. Így nem ritka, hogy 2-3.000Ft. is összegyűlik benne, vagy több.

Elhatároztam hát egyszer, hogy havonta, vagy kéthavonta - mikor hogy sikerül - a "tököm" teljes tartalmát megkapja az a "szerencsés" kéregető, aki normális stílusban gyűjti a betevőt, nem tűnik ittasnak, drogosnak és éppen úgy érkezik mellém mikor a pirosnál várakozom, hogy a többi autós akadályozása nélkül végre tudjam hajtani a kis akciómat.

Nem kertelek, kimondom: sikere van a dolognak! Volt aki szóhoz sem jutott, volt aki elsírta magát...én pedig általában kaptam egy, az egész napomra, hónapomra vagy életemre szóló áldást, jó kívánságot.

Mit ne mondjak, jó érzés na...

Nos, ma reggel ismét úgy álltak a csillagok, hogy sor kerülhetett a hadműveletre...

Mikor mellém ért a viharvert külsejű, ránézésre hatvanon túli (de valószínűleg "velem egy kora születésű") férfi ember, az ablakot lehúzva, a "tökömet" lengetve kértem, hogy tartsa a markát. A kezében szorongatott újságot zavarában majd' eldobva nyújtotta felém két remegő tenyerét. S miközben én az érméket szórtam a kezébe, ő párás tekintettel mosolygott felém, majd kibökte:

- Jaj! Erről már hallottam!

Kaptam egy áldást megint, de csak a felét hallottam, mert meglódult a sor előttem. Jobb is, hogy nem beszélgettünk, mert meghatódtam magam is...magamtól!

Egy kib*szott legenda vagyok, ez az igazság! :)