Vállalom: a képviselő, a miniszter, a köztársasági elnök legyen jómódú!

Akit nyomasztanak a filléres ügyei, nem tud a feladatára koncentrálni. Akinek nem telik jó étkezésre, szép ruhára, egészséges életmódra, igényes szórakozásra, rendszeres pihenésre, az nem fogja jól érezni magát a bőrében.

Aki jó módban él, jobban ellenállhat a megvesztegetésnek, a korrupciónak...elvileg. Mert még azokban az országokban is, ahol a demokráciának kicsit több hagyománya van mint nálunk, ahol a gazdag politikusok nagyságrendekkel több vagyonnal rendelkeznek mint a "mieink", és ahol a hatóságok akár egy királyi sarj ellenében is eljár(hat)nak, még ott is bevett gyakorlat a lobbizás törvénytelen ösztönzése. Hiába no, a legtöbb ember már csak ilyen...többet és többet akar, még akkor is, ha értelmesen már el sem tudja költeni, a sírba meg ugyebár pláne nem tudja magával vinni!

Szóval azok, akik a legfelsőbb szinteken hozzák meg nap mint nap azokat a döntéseket, amelyek aztán a plebs gyarapodását, de manapság inkább a nyomorát okozzák, igenis legyenek gazdagok!

A magam részéről hajlanék arra, hogy legyenek alapból gazdagok! Természetesen nem az olajszőkítésből vagy mindenféle mutyizásból felkapaszkodottakra gondolok, hanem azokra, akik legális úton, saját erejükből gazdagodtak meg! Azt sem tartanám szégyenletesnek, ha valaki esetleg nem a nulláról kezdte volna, hanem például egy jó nevű dinasztia tagja...legyen akár származás, akár az ősök sorának kitartó és becsületes munkájának eredménye az a név.

Mert az ilyen ember már nehezebben csábul el, és gyakorlatot szerzett az irányításban, a gazdálkodásban. Esetleg magára szedett (vagy örökölt) bizonyos mértékű "kultúrát"...

Természetesen megvan a veszélye annak, hogy a jó anyagi háttérrel rendelkező ember hajlamos felülről szemlélni a dolgokat, átsiklik az apróbb részleteken, a szociális érzékenységének mértéke pedig nem teszi alkalmassá arra, hogy a társadalom lemaradozó rétegeinek problémáit kellő mértékben a magáénak érezze.

Ezért kellene az egyensúly megteremtése érdekében olyan embereket is beválasztani a körbe, akik ugyan anyagiak terén eddig nem tudtak túl sokat felmutatni, de szakmai vagy társadalmi tevékenységük, felkészültségük, elismertségük alapján joggal várható el tőlük, hogy felelősségteljes, a köz gyarapodását elősegítő döntéseket hozzanak. Ezeknek az embereknek aztán biztosítani kellene a mandátumuk idejére tisztes jövedelmet...akár a mostaninak a többszörösét is!

Természetesen ennek fejében joggal lenne elvárható, hogy ameddig a köz szolgálatában járnak el, addig semmilyen saját vagy egyéb vállalkozásban érdemi munkát nem végezhetnek, nem polgármesterkedhetnek, és nem ülhetnek pl. olyan cégek felügyelőbizottságában, amelyek állami megrendelésekből híznak zsírosra.

Aztán az is alapelvárás lenne, hogy a jelenlegi, a nevetségesség szintjét sem elérő vagyonnyilatkozatnak csúfolt valamit felváltsa egy olyan rendszer, amiben tisztán és világosan követhető lenne, honnan indult, és hová érkezett a tisztelt kiemelt bérezésű állampolgárunk...és a NAV szépen évente összevetné ezeket a nyilatkozatokat az adóbevallással. S ha kételyek merülnének fel, akkor át lehetne csoportosítani egy kis erőforrást a nyugdíjasok vegzálását végző részlegektől, és az illetőt a le és felmenőivel egyetemben alapos vagyonosodási vizsgálatnak lehetne alávetni. Az eredménytől függő következmények vállalásának terhe mellett!!!

Amit viszont nem lenne szabad megengedni:

- olyan embereket a kondér közelébe ereszteni, akár a legmagasabb posztokig bezárólag, akik soha életükben egy percet nem dolgoztak, akiknek az első és utolsó munkakörük is mindössze "politikus"

- olyan gátlástalan figurákra bízni az ország vezetését, akik szemrebbenés nélkül mondják a képünkbe, hogy az évi 12 milliós fizetésükből évi 25 milliót spóroltak, a többit meg a "családi összefogás" biztosította számukra

- akik továbbra is vígan megélnek a több millió nyomorgó kárára abból, hogy fenntartják a jóérzésű ember által már száz évvel ezelőtt is visszatetsző uram-bátyám rendszert

S ami érzésem szerint még hosszú évtizedekig nem fog előfordulni a mi világhíres parlamentünkben: hogy olyan emberek üljenek bent, mint a poszt címében idézett híres mondatot az országgyűlési képviselők arcába vágó Széchenyi István!