A spirális fejlődés megtestesült élő szobraként álltam az automata előtt, miközben arra vártam, hogy nem kevés pénz ellenében megkapjam végre azokat a kis színes papírcetliket, amelyekkel igazolhatom, hogy ismét eljutottam a törzsfejlődésnek arra a pontjára, amit húsz évvel ezelőtt látszólag végleg letudtam...s lett belőlem megint homo vectoris.

Már ekkor hiányérzetem volt...

Csak két nap elteltével jöttem rá, a hitvány hőpapírra nyomtatott bérletek nem fogják bírni a gyűrődést, nem hogy egy hónapig, de tán egy hétig sem! Szükségem lesz egy burkolatra, tokra, akármire. Nem kevés nosztalgiával idéztem fel a régi jó BKV-s bérletigazolványomat, amibe a jegypénztáros hanyag unalommal szegecselte be a fényképemet, amely művelet után simán használhatta volna egy kilőtt szemű T1000-es modell is!

"Veszek hát egy tokot a végállomáson rendszeresített szerves alapú nőnemű jegyautomatától" - csaptam a homlokomra, nagy derültséget okozva ezzel az álmos ingázókkal vastagon befedett peronon.

Az elgondolást tett követte, és az Örs vezér téri "gomba" omladozó kalapja alá óvatosan bebújva közöltem a kontyos matrónával kívánságomat.

Meglepetésemre nem tudott a segítségemre lenni! Kiderült, amióta az automatákból is lehet bérletet venni, megszűnt mindenféle kellékanyag árusítása a még működő pénztárakban!

Nos, ezen kissé kiakadtam...a hölgy pedig megértő volt. Valószínűleg a pingvineknek is nagy rajongója lehetett, mert amikor érdeklődtem a most már kínzó módon vágyott termék fellelhetősége után, sűrű vállvonogatások közepette hajtogatta, hogy "fogalma sincs! Talán a 100Ft.-os boltban? Vagy írószer boltban?"

Persze került tok a bérletekre, de megint az én időmet vesztegette feleslegesen valami közpénzekből magát zsírosra kereső nagyokos tanácsadó a BKK-nál. :(

Csodálom, hogy a hasonló döntési pozicióban senyvedő oktondi bürokraták még nem találták ki, hogy a fagylalthoz a tölcsért ne lehessen kapni a cukrászdában, csak pékségben.