Vége van.

Pontosan hét héttel a baleset után végképp lezárult az "ügy"! Nem vagyok rutinos "bonyolító", nem "biztosítózással" keresem a kenyeremet, így hát afféle apró sikertörténetként könyvelem el ezt a sztorit. Bő 15 esztendeje már volt a családban egy szinte kísértetiesen hasonló történet, viszont nem végződött ilyen pozitív előjellel! :(

A lényeg:

- a biztosító fizetett, méghozzá többet, mint amennyiért alig egy évvel ezelőtt vettem az autót

- természetesen úgy, hogy a roncsot valóban annyiért vitte el a nepper, amennyivel a licitet megnyerte (hogy már a múlt héten fent volt a HAHU-n, "kiváló" állapotban, "magyarországi első üzembe helyezéssel" és "szervizkönyv" is került hozzá, már más lapra tartozik!)

- végül, de nem utolsó sorban, a mai nap kifizették az új autó teljes átírási költségét

Persze tudom én is, hogy egy normálisan működő rendszerben ez kellene hogy legyen az "alap", de azért mégis...

Hall az ember ezt-azt, s mint azt fentebb említettem, sajnos a saját bőrén is megtapasztalhatja, hogyan próbálnak a biztosítók kibújni a kötelezettségeik alól!

Persze azért egy gazdasági totálkár az esetek nagy többségében nem egy leányálom...sőt!

Akármilyen korrekt a biztosító, vannak olyan költségek, amelyeket nem térítenek meg egy ilyen történet során...van ami bosszantó, mert gondolhatnának rá a szabályozást kiötlők, és van, amit be kell nyelni.

A 11 hónap alatt az autóba beleborított kisebb szekérderéknyi javítási költség persze ment a lecsóba! Amennyit ráköltöttem, abból komoly családi autót vesznek azok, akiknek az enyémnél szerényebb sors jutott osztályrészül!

Szóval jobb, ha nem panaszkodom!

Remélem, újabb 15 év telik el a következő hasonló bulikáig! :)