Megleptél
Múlt ködéből léptél elő, szinte a semmiből
Bátortalan csókot adtál, én értettem ennyiből
Időtlen idők óta vártam erre, mégis megleptél
Rég magányos testem, s lelkem vágya lettél
Ragyogó szemed tükrében magamat ha látom
Elhiszem hogy kellek neked, olyan mint egy álom
Karomba zárva érzem én, tested édes tűzben ég
Ajkad érintése méz, nem kaptam ilyet soha még
Nem számít már, régen kit szerettünk
Nincs bennem kétség, egymáséi lettünk
Magamhoz húzlak, hozzám simul melled
Így maradunk mindig, örökre egymás mellett